Minden emberben ott lakozik valahol mélyen, a tudat alá rejtve gyermekkori félelmeinek egyfajta esszenciája, ami néha, akár egy stresszesebb hét végén vagy egy nyomasztó film nézésekor a felszínre tör, megmutatja erejét. A mód, ahogy viszonyulunk ezekhez a félelmekhez, traumákhoz, meghatározza mindennapjainkat. Szorongásaink, ingerültségünk, a felelősséggel vagy épp a kommunikációval együttjáró félelmeink mind-mind visszavezethetők ezekre a félig vagy egyáltalán nem feldolgozott, korai emlékekre. A sorozat elkészítésekor végig az munkált bennem, hogy egy képen belül láttassam a szereplő személyiségének kettősségét, a láthatót és a rejtőzőt, a kívülre és a belülre vetülőt. Néha ez a kétféle hatás egymással teljesen ellentétesen mozdul, néha viszont a mimikák, torzulások szinte megegyezők, ami bizonyos szempontból még félelmetesebb. A képeken a sárga szín a nappalt, a kék az éjszakát, míg a fénykörök az álom/emlékbuborékokat szimbolizálják.
