



A sárga kanapéra hanyatlik este, festői alvásba zuhanás, testelhelyezés, elszenderedni kéne, ami nem megy egy levegőre. A besötétedés csak úgy ott van, filmnézést kellene a kanapéról, de ahhoz fel kell lábadni, pont, amikor minden lefelé igyekszik. A sárga kanapéra füllik a foga, beletömődni a szövetpólusokba, mikroszövetségeket létrehozni a nyomodás ellennyomásában. Egy jól irányzott bealvás a kanapéba, mielőtt peregve ontani kezdi magát a film, amit úgysem kapcsol be, ami úgysem forog le, csak agyban jön létre, kialakul a vágyottság veszett érzése, a saját gondolat végén feltévedő pont a képernyő köztes közepén. A sárga kanapén, ami az álmok melegágya, kialszik a történet.